Rendezetten rakoncátlan.

(hajelrendezési módra vonatkoztatva)

©rendezetten rakoncátlan: jelzős szókapcsolat, azt a hajstílust takarja, amely rendezetlennek néz ki, alapjába véve, de közelebbi vizsgálás szerint kiderülne, hogy azért volt energia fektetve az elkészítésébe.

Imó főz(5t)

Ez senem közelről, senem távolról nem a Lilla, Adél vagy bárkimás főz nevezetű, vagy akár tartalmú blog, de egyszer, amikor a napokban főztem egyet, rámjött, hogy megörökítsem, s most, mivelhogy nagyonsok dolgom van, rámjött, hogy meg is osszam főzési élményeimet. S akkor most következzék ez a baszottul hosszú képösszefoglaló a névtelen fogásról! N-joy!

Odatettem pár megmosott pityókát enyhén sós vízbe főni.

Kivettem a fagyasztóból a (fagyasztott) zőccséget.

Megpucoltam még 3 murkot is.

Vettem 2 ződhagymát, s megvágtam őket, mután megmostam, persze.

Megreszeltem az előbb említett 3 murkot.

A hagymát odatettem dinsztelődni.

Belétettem a még megfagyott zőccséget.

Nemsokára hozzáadtam a reszeltrépát is.

S így összekevertem, érted.

Közbe aztán megfőtt a krumpli is, megpucoltam.

Addigra a színes zőccségek is megfőtték magukat.

A tepsibe reszeltem a főtt burgonyát az uborkaszelőn.

Utána elővettem ezt a szép paradicsomot, meg is mostam s minden.

Aztán így a tetejére tettem a többi mindent.

Rávágtam szépen a paradicsomot.

Megszórtam öreganyóval, izé, oreganoval.

Ott egy idő után kész lett a lerben.

Kitettem egy részét megevésre, magamnak meg Izának.

Tányérban nem volt csúf sem.

Rossz sem.

Nos, most hogy ennek a szép kis fotóbeszámolónak a végére értünk, ha gondolod te is kipróbálhatod. Elkészítési utasítások kb annyira érthetőek, mint bármely más szakácskönyvben, vagy oldalon, s itt még nem is kell gondolkozni azon, hogy mennyi az a liszt, amit egy tészta fel tud venni, vagy hány centiliter rumtól lesz a süti éppen jól megáztatva.

Sztori? Na...

Megszeppenve figyelte, ahogyan a tömeg beözönlik a pincébe. Többször is belekezdett a számolásba, a végeredmény valahol a tizenötödik nekifutás után 55 személy körül volt. Ennek csak felét ismerte, tehát legalább fele kíváncsiságból jött el, nem rossz. Ugye Laci?

Az történt tehát, hogy hétfőn, április 18-án Potozky László re-bemutatkozott a Bretter György Irodalmi Kör karikáján belül, mint ifjú prózaíró, a NAGYközönségnek. Az esemény a következő (s amint később kiderült, nagyon vitatott) sémára épült fel: 3 rövidpróza (után) Balázs Imre József vitaindítója (után) n számú rövidpróza, ahol n megfelel a felolvasott rövidprózák számának (után) hozzászólások. Most valószínűleg reflektálnom kellene a művekre, hát valamilyen szinten ezt meg is fogom tenni. Alapszinten. Nagyonjók! De most térjünk a tárgyra.

Egy olyan eseményen, ahol sokan vannak, valószínűleg történni is fog valami (kivéve azt a Nádas Péteres eseményt, ahol tízszer ennyien voltak, s mégse történt semmi). Az akkori jelen sztorija ott kezdődött el, ahol a fiktív jelenek, s a közöttük lévő univerzális jelen sztorii véget értek, a hozzászólások rubrikában. Azonban még nem ott, ahol az első hozzászóló beígért nagyon prózai kérdése indokolatlanul elmaradt, a teljesen prózaiságmentes kérdése javára. Szóval akkor kezdődött a dolog, amikor François Bréda először hozzászólt. Egy menet közben hosszúra konstruált, komplikált mondattal elmesélte, hogy prózailag nem nagyon talál benne kifogásolnivalót, nyelvileg sem, de valamiért makacsul ellenáll és szinte tüntetően diszlájkolja, vagy legalábbis nem tudja rendesen eldönteni, hogy tetszik-e neki, vagy sem (a Potozky próza):

"Nekem befogadásilag nagyon tetszik. Hogy semmilyen? Hát istenem...", "Potozky teljesen készen van arra nyelvileg és stílusilag, hogy egy nagyregényt megírjon. Sztori még nincs.", "Én inkább a prózának a poézisát értékeltem..." "Szép, jó, kifejező. Sztori? Na...", "Sztoriilag Zsidó Ferit szeretem." "Roppant érdekes a próza, mert annak adja el, és az is.", "Azért szeretjük, amit ír, mert van ez a sárm. Sárrrm... Aztán nincs sztori? Egye fene."

Eddig FB azért kedvelte Lacit, mert olyan más prózát csinált, most meg hirtelen pont ezt kifogásolta benne. Hogy miért nem akar olyat írni, mint Selyem Zsuzsa? (B.I.J.: "Nem fog Selyem Zsuzsa regényt írni." F.B.: "Ez nem tetszik nekem." ) Há mét a fenéért akarna olyat írni, mikor tud ő mást is? Mindeközben, azonban, olyan más érdekességek is történtek, mint a próza irodalmiságának megkérdőjelezése (FB: "Nem tudom, hogy a próza mennyire irodalom, összevetve a költészettel." ) valamint a próza és prózaírónk sajátos szemléletben való bemutatása (FB: "A prózaíró egy olyan állatfajta, akinek nagyon nagy instanciája van az irodalomtól. Nem az élettől. Az életben benne van.", "Kell az ember mindenféle világokban járjon. Ha nincs sztori az életedben, lesz.", " Ő (Laci) még most, aktuál, egy gyerek." )

A fentebbi kijelentések és (háttérben) a Bretter alternatív lebonyolítási módszere körül kialakult véleményellentét okozta feszültséget közbe-közbe megtörte a vitaindító, aki a Potozky pártjára állt, természetesen, meg Papp Attila Zsolt, aki végre kimondta, amit mindenki gondolt, hogy prózából is rengeteg féle van, s Cseke is azt szólta hozzá a dologhoz, hogy "Hamvas azt mondta, hogy jobb az ő pennája, mint a másoké. Hát, Potozky sem áll rosszul ilyen tekintetben."

Laci azt mondja: "Azt szeretem, hogyha történik valami.", "Beszéljenek a tettek, a reakciók s a mondatok." Na, de ha nincs sztori, akkor? De van. Csak egyelőre még nem az A nyomorultak kaliberéhez hasonlatos, hanem inkább egy makro fényképéhez. Kiragad az életből egy jelenetet és prózába önti, hogy megmutassa másnak is, hiszen a fikción nem fog a fotográfia. A popornak pedig ez tetszik, jelezte a közönség is a tenyerek hosszú ideig tartó, hangos összeütésével (amivel rendszerint a tetszésünket vagy beleegyezésünket fejezzük ki, aztírja a WikiSzótár). Mert azért valljuk be, vastapsolni csak RoboCop és Iron Man tud.

The New York Times

Tegnap elkeserítően szomorúságos hírt kaptam a The New York Times-tól, éspedig azt, aminek bekövetkezésétől mindnyájan, a NYT subscriberei, iszonyatosan rettegtünk: (részlet)

"Today marks a significant transition for The New York Times as we introduce digital subscriptions. It’s an important step that we hope you will see as an investment in The Times, one that will strengthen our ability to provide high-quality journalism to readers around the world and on any platform. The change will primarily affect those who are heavy consumers of the content on our Web site and on mobile applications."

Sakkor most milesz? Nem mintha elolvastam volna minden cikket mindig, de a tudat, hogy ezentúl, ha akarnám sem tudnék elolvasni, csak hónaponta húszat, ami valljuk be hát azért elég kevés, nos a tudat, igen az, elég ijesztő. És mégis mi alapján válasszam ki azt a húszat? vagy mi van, ha elolvasok egyet, de kiderül, hogy nem arról szól, amiről gondoltam, hogy fog, vagy ööö, námtomnaaa. De azér jó, hogy ez így lesz, I'm just sayin'...

The Captain

Amerikai Tanulmányok nevezetű szak 3. év 2. félévét járom épp. S van egy olyan óránk, hogy American Theatre, vagy jobban mondva Teatrul Ameican, ugyanis az óraadó románul kommunikál velünk, mert aszongya, hogy úgy jobban át tudja adni az üzenetet, s hogy az angol része az óráknak abban merül majd ki, hogy mi a darabokat angol nyelven fog kelleni elolvassuk. Hónaponta egyszer jön és két napig nonstop órát tart nekünk. Máté osztálytársamtól kédeztem, mielőtt láttam volna a pasast, hogy mégis hogy néz ki, vagy milyen az alak? Erre ő azt mondta, hogy úgy néz ki, mint egy hajóskapitány, de a jóképű féléből. Kiderült, hogy teljesen igaza volt. S most meg ezt a társítást nem tudom kiverni a fejemből, és valahogy mindent ilyen kontextusba kell tegyek. He is the captain on the boat we are in together, taking the journey of knowledge. The captain commands us to stir the wheels of our attention towards Brecht and O'Neill and Tennessee Williams and Shakespeare and others. The captain will guide us on an open, flowing sea of ideas. Hát shit like that. Érted.

Alexa Visarion, The Captain

AZ a Szám

tudjátok, hogy vannak azok a számok, amik olyan tök átlagosak, de hirtelen mindenki azt gondolja, hogy jézussmárjám, mert egy ismerősük írta, vagy az előadó azt gondolja, hogy jézus márrjám, mert neki actually jelent valamit? Hát az Univerzum bocsássa meg nekem, de én nem tok ezekért lelkesedni. Illetve lelkesedek, ha épp úgy jön, de most kurvára nem jön, és mégis el kell nézzem, ahogy mindenki postolja ugyanazt a lame számot a fészbukkon, értettedeee, s még csak nem is szólhatok ellene semmit, mert akkor mindenki aszondaná, hogy jézus márrjám, hogy én nem hallom milyen tehetséges ez a lány meg mittomén. de csak mert az ismerősei. vagy csak mert épp bejön nekik ez a lame szám. vagy mert épp ő az. na.

Csemerség

OMDSZ

Már egy olyan 2 éve van az, hogy nem kapok ilyen hagyományos papírlevelet, a számlákon kívül. De örömmel jelentem, hogy az OMDSZ megmentette a helyzetet, és küldött nekem egy hagyományos papírlevelet.

OMDSZ, köszönöm szépen!

Ez itt a reklám helye

Radiohead - Pyramid Song - Imó video version

(totál nem Rotterdami) ERASMUS

Na, úgy nézem, hogy a "Vagy nem." lett érvényes, ami az Erasmusos beszámolókat illeti. Nem mintha nem lenne vagány vagy nem történne semmi, de nemtom. Sosem szerettem a nagy (értsd hosszú és jelentős) eseményeket mesélni... Annyit elmondok, hogy 3 vizsga múlva jövök haza, vizsgázni, mit as isten, és akkor igazából már alig váromféleség! De komolyan. A DE kétségkívül jobb, mint a KKTP, és remélem majd egyszer kitalálom, hogy mit a szart akarok kezdeni magammal és akkor talán elmegyek oda vissza. Nos, ez a bejegyzés igazából csak azért született, hogy legyen valami. Majd ha akarok mondani valamit, még írok.