Ülünk a padon, Rékuss, Adél meg ugye Én. S jön egy bátschi, s valami imádkozó Jézust el akar nekünk adni, mert ő szegény, aztán elterelődik a szó s végül kér egy tüzet, aztán elhajt. 5 perc múlva jön megint, érted, s kezdi elölről az egészet, de most nem akar letérni az imádkozó Jézusról, elmondja az árát (1,2 RON), mondja, ha jó keresztények vagyunk megvesszük. Mondom neki, mulcumészk, nu. Errefel azt mondja, hogy nem vagyok jó ember, jó keresztény, ha nem veszek. Mondom neki, én anélkül a kép nélkül is lehetek jó. A szemembe néz s gyakorlatilag a kisebb beszéde végén kisüti, hogy ő rossz szerencsét kíván nekem egy kerek hétig, s mivel ő erre járkál, egy hét múlva beszélünk majd arról, hogy miccsa szar hetem volt. Meglátom én!
Há.
Meglátjuk, bátschi. Meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése