2009. december 22., kedd

Valakinek a kikiveljárja.

(x és y járási viszonyáról tárgyalva:)

Timi (12/22/2009 11:51:15 PM): nem vagyok otthon én ezekben a témákban
Imo (12/22/2009 11:51:28 PM): nem, hát én igen. nem lehet ezt elfelejteni
Timi (12/22/2009 11:51:44 PM): gondolom sokat hallod
Imo (12/22/2009 11:52:09 PM): annyira nem, csak... nem nagyon sok mindenkinek kell megjegyezzem a kikiveljárját

Most akkor ezt definiálom és kopirájtolom.

(vkinek a) ©kikiveljárja: birtokos főnév, kifejezi egy személy megjegyzéseinek azon összeségét, amelyek arról szólnak, hogy ki kivel jár, valamint a saját párjának létezését és kilétét, úgymond a saját "kiveljárját"


just GO*!

(if you're wondering, if i want you to, I WANT YOU TO!)

Nas, én nem nagyon szeretem a Weezert, mert úgy elcsépelődtek a Shrek soundtrack-kel, meg minden, de most van egy számuk, ami kivételesen nem rossz, és na, itt van, hogy lássa ország-világ-világegyetem, hogy csináltak ezek is valami nekem tetszőt. (Nem mintha ez olyan nagy csoda lenne, amúgy, de tőlük az.)



*ez eredetiben girl, de én go-nak akarom hallani... nem esik nehezemre

P.S.: szól ez azoknak, akik nem tudják, hogy tudom, hogy nem go

2009. október 27., kedd

Potozky, a lengyelnevű székelymagyar

A tegnap, vagyishogy október 26-án, a 2009. évünkben, Potozky Latzynak felolvasása volt a Bretter-kör keretén belül, aminek egyben az elnöke is. Jelen volt Bréda, Szilágyi István s a vitaindító, Balázs Imre József.

P.L. felolvasott két novellát, amik nem voltak rosszak egyáltalán, szerintem, de a vélemények nagyon megoszlottak. És, hogy valójában mennyire is, azt a következő illusztratív példával fogom lefesteni: "Potozky próza, mint filmnovella" s ezt a tiszteletreméltó Balázs Imre József Tarantinosnak, míg egy "olvasó" leányka pedig Sharon naplójásnak könyvelte el. Nos, hogy-hogynem került bele a képbe a féleszű fogszabályzós tinilány naplószerű életábrázolás témájú rajzfilmje a képbe, azt a mai napig nem tudom megfejteni (bár igaz még csak fél napig gondolkodhattam a dolgon).

Én nem akarom részletesebben akár konstruktív akár destruktív kritika alá helyezni sem magát az eseményt, sem a műveket, de élnék a lehetőséggel, hogy felvezessek néhányat a Franszoá Bréda véleményei, mondásai közül. És most következzék:

"Potozky annyira másfajta prózát csinál, hogy egyből látszik, hogy nem egy sznob!"

"Annyira megfogtak a Laci novellái, hogy nem tudtam letenni őket, muszáj volt elolvassam."

"Potozky prózája egy autó, egy Ford, megy. Nem egy Jaguár, amiről nem lehet eldönteni, hogy autó vagy egy mechanikai csoda." (Látom én azt is, hogy ő ezt, hogy gondolta bóknak, de el tudom képzelni, hogy kevésbé hízelgőnek is fel lehet fogni)

"Nem volt desszert, mert nem a desszert a lényeg, hanem a fizetés."

"Lévén nagyon fiatal ez a hímnemű lény, ahhoz, hogy egy jó csattanót megírjál, kell egy kicsi megértségi vastagság is..." (Megértségi vastagság, aszsongya... valaki nálam kultabb mondja már meg, hogy ez hülyén hangzik vagy hülyén hangzom én?)

"Szerintem az író fizet, ne hülyéskedjünk!"

2009. szeptember 23., szerda

House is in da house!


Életem sorozatista szerelme a "House M.D."

Hail to the Thief

Az a hihetetlen ebben a sorozatban, hogy egyszerűen nincs, ahogy csalódj. Ott van, nesze, más sorozat: szezonfináléban nagy feszültség, s kérdőjelek a levegőben, s következő évadnyitón bumm, egykettőre megoldódik minden, feloldódik a feszültség s blabla, nagy csalódás az egész, várunk hónapokat és aztán pofára esünk.

De a House. Az nem ilyen. Nagy durranás az egész sorozat, mert haláli jó, és a készítők nem hagyhatták cserben a rajongókat, és igazán dolgoztak azért, hogy üsse ez a rész is a többi nívóját.

Az évadnyitó egy dupla-rész volt, címe "Broken", s meg kell, hogy mondjam, remek ötlet volt egyből egy két porciós adaggal kezdeni, hisz túl sokat éheztettek, ahhoz, hogy elégedetten távozhassunk egy normál rész után.

A helyszín ezúttal a megszokott Princeton-Plainsboro Teaching Hospital kapuinál jóval odébb a Mayfield Psychiatric Ward. Izgalmas karakterekkel indul a rész, a bekattant delikvensek felsorakoztatása mindigis feszegette a jó közönség érdeklődését (mindenki emlékszik Jack Nicholson One Flew Over the Cuckoo's Nest-jére, vagy, ha nem, akkor ajánlom figyelembe). House a régi, végzi a szokásos rutinját, bolondítja az otthon ülő lányokat (igen, engem...), de elfogadja, hogy valami nem százas az emeleten (mintha csak mamám mondta volna).

A dilifeszt főhadiszállásból azonban nem lesz olyan könnyű kisétálni, mint ahogy azt elsőre gondolta... hi-hi.

Ő House. És mindigis az marad.

2009. szeptember 20., vasárnap

Bazeg

úúúúúúúúúúúúgy utálok takarítani. nem is tudom elmondani, mennyire. főleg porszívózni. mindig ottmaradnak azok a kicsi fehér izék, amik nem is tudod, hogy mik, de nem akarnak felszívódni, mint a rendhagyó porok. és az olyan idegesíííííítő. és akkor meg pláne akkor, mikor egy nagy balfasz porszívód van, aminek a kábelével nincs nagyon, mit kezdj, meg mikor a porszívó általad kiválasztott feje nem fér be az egyes kiporszívózandó résekbe, de a faszom fogja kicserélni a fejet, érted?

na. most az én szobám következik. fuj. és ez most azt jelenti, hogy fájjde fel kell szedjek mindent, aminek a földön van a helye, onnan, hogy fel tudjam szíívni a port. jaaa. na. akkor jó, illetve, hogy dehogyis, mert olyan szar, el sem tudom mondani.

valaki a blokkban ejsze fokhagymát süt.

s a tegnap zsolt mondott egy jó viccet: két favágó jön ki az erdőből, az egyik futva, a másik medve.

:))

jó porszívást, imooo

2009. szeptember 9., szerda

Ma egy különleges nap, hosszú ideig vissza nem térő alkalom!

09.09.'09

Isteni bútor

Legalábbis annak ígérkezik, és nem csak azért mondom, mert maga a bútor, ahogy nézzük, tetszetős, kényelmes és tartós. Anyám egy hónapja meglátta élete kanapé-fotel ülőalkalmatosság készletét, s mivel valaki megvette előle, hát úgy döntött, kivárja, amíg még fabrikálnak egyet neki is. Ez volt a "Hol Eco", műbőr, krém színű, hintázós fotelekkel. A tegnap elvitték a régi kanapénkat a fotelekkel, s egy ülésmentes nagyszobának néztünk elébe, ami a közeljövőt illette. Azonban jön a telefon, hogy immáron elkészült az álom-kanapé és fotel szett, tüstént eredjünk utána, mert még aznapig lefoglalják nekünk. Odaérve, a nagy izgalomban, anyám gyorsan meggondolta magát, és a mindenkinek jobban tetsző, szövetbevonatú, bár szintén hintázósfotelű "Hol Mewa"-t vettük meg, amit hamar házhoz is szállítottak. Node! Mi történik, hölgyeim és uraim, a szállítási úton az üzlettől hazafele, nagy meglepetésünkre, teljesen váratlanul és hirtelen, azt én most elmondom: a vezető bácsi és segítsége, mindketten jókedélyű, übernyugodt tagok, meghívnak minket a Királyságterembe, hogy térjünk át egy Isten-félő, neki engedelmeskedő életmódra, mert az Isten olyan, mint egy szerető apa, és, ha a gyermekei, azaz mi, engedelmeskedünk, akkor jutalomban részesülünk, ha meg ellenkezünk, a rossz emberek poklára jutunk. Ez mind oké. De, miért? Miért kell ezt nekünk két bútorszállító egész úton mondja, szinte, mint egy betanult szöveget, jóformán megállás nélkül? Vajon az egészen a Kalendától már alig várták, hogy megvegyünk valamit, hogy ezek majd az úton elmondhassák, hogy van bocsánat? Nem kizárt. De mi nagyon "szeressük" a kanapénkat, meg a hintázó foteleket, az egyiket le is foglaltam, s átvittem az én szobámba.

Így, vagy úgy, nem vitás, a cucc isteni.

2009. szeptember 1., kedd

Éddiiiiiii!!!!!!!

Jakabbenkenándikának a Flickr cuccáról építettem be, mert annyira csiga ezaz édes:P

ez s még mások ITTENĂ




2009. augusztus 31., hétfő

The Spiderwick Chronicles


Gyakorlatilag August Rush beszélget magával, a.k.a. az ikertestvérével, és Nancy, a Weeds-ből az anyjuk... plusz még van egy testvér, vmi csaj.

Később történnek vmi fantasy cuccok.

Vége.

2009. július 7., kedd

Ilyet éééletemben...

... SOHA nem láttam még. :))

Jövünk Timivel fel a Dombra, s egy részeg alak kanyargózik velünk szembe, s mikor elég közel ér hozzánk, hát nem megmutatja az stoppfogó ujjával, hogy merre kerüljük ki?

Hahhahahahahahahahahahaaaaaaahahahaha.

:)) =))

2009. június 23., kedd

Kicsi ééédi :D

Egyszer az életemben csináltam egy ilyen képmontázst, és olyan ééédi. Nemde? Dede! :D:D:D


2009. június 20., szombat

musica


S ez valamiért nagyon bejön nekem. De tényleg. Enter Shikari nótája, a Juggernauts. Kicsit a csávónak, aki bele-bele-beszél, olyan hangja van, mint annak a másik csávónak a The Streets-ből. Észreveszed te is, biztos, me pont olyan.

Na nézmeg, hogy örül...

...Izabell, miko takarít.

Olyan enthousiasm-mal tisztítja az ablakokat, mint amilyennel mások kimennek sétálni az erdőre! Hú. Aktív, meg törölget, meg izé. Hallgatja a zenét, mert az a takarítás része. Szinte sajnálom, hogy kell tanuljak, s elveszek egy kisebb élvezetet tőle, ha elhalgattatom a zenét... S még szinteszinte táncikál, vagymi. Édes.

Én meg kell tanuljak törciből... joj.

2009. június 18., csütörtök

O-oo

Kitöröltem a Song of the Day, Rythm of the Day vagy miafrász blogomat. Hát mert az hüjeség volt.

2009. június 17., szerda

Ma gyakorlatilag megátkoztak.


Ülünk a padon, Rékuss, Adél meg ugye Én. S jön egy bátschi, s valami imádkozó Jézust el akar nekünk adni, mert ő szegény, aztán elterelődik a szó s végül kér egy tüzet, aztán elhajt. 5 perc múlva jön megint, érted, s kezdi elölről az egészet, de most nem akar letérni az imádkozó Jézusról, elmondja az árát (1,2 RON), mondja, ha jó keresztények vagyunk megvesszük. Mondom neki, mulcumészk, nu. Errefel azt mondja, hogy nem vagyok jó ember, jó keresztény, ha nem veszek. Mondom neki, én anélkül a kép nélkül is lehetek jó. A szemembe néz s gyakorlatilag a kisebb beszéde végén kisüti, hogy ő rossz szerencsét kíván nekem egy kerek hétig, s mivel ő erre járkál, egy hét múlva beszélünk majd arról, hogy miccsa szar hetem volt. Meglátom én!

Há.

Meglátjuk, bátschi. Meglátjuk.

Sakkomost érted...

Ma elkezdtem egy újabb blogot. Isten tudja mi okból. Zenei jellegű, s a lényege az, hogy minden nap lesz egy "A nap száma". S minden nap más lesz. Kb ennyi. Megtekinthető itt, ha érdekel valakit egyáltalán, címe Rythm of the Day, de csak me a Song azzal a betűtípussal nem annyira fasza, mint a Rythm :))


Én nem is szeretem a blogokat. Miért csinálom?? Valszín, me van valami kézzelfogható (esetünkben szemmel látható) eredménye annak a minimális energiának, amit belefektetek... Meg tetszik, ahogy kinéz. Ennyi.

2009. június 16., kedd

MOSTMOSTMOST!!!

Komolyan. Én. Komolyan.

Felhúzom az órám, 9 pm. előtt 5 percre, bekapcsolom a rádiót, minden, még az utolsó szám megy a másik adásból Scott Mills-szel, elkezdem írni ezt a bejegyzést, hogy na, ugye véééégre, hallhatom Zane Lowe-t. És a fennvaló mit ád nékem? Zane elment DJ-kedni (vagy bárhogy is írják le azt sztenderdesen) egy napra, és Scott helyettesíti. CSAK ma. Na. De most komolyan. Hát ez mi?

:))

Kicsit elszontyorodtam, hogy kell még egy napot várjak... de na.

Nesze neked, Brittní Szpírsz!

Sakkor érted, jön az All American Rejects, s bazeg, hát most mindenki döntse el magának. VOMANÁJZA BÉJBE!


2009. június 15., hétfő

A kurva Istók

Na tessék. Hogy én milyen egy iboktalan idióta vagyok!!!!!

Szal van Zane Lowe, és akkor ugye, ma jött volna vissza az édes kitudjahonnan, műsorba, persze, és akkor én várom várom egy hétig, még akkor persze, s bazeg, miko itt van, s kéne legyen, s van is (!!!) s bazeg ÉN elfelejtem!!!!! EL-FE-LEJ-TEM!!!!!!!!!!!!!!

TESSÉK

ezek aztán a nagy problémák, értede...

majd holnap, majd holnap...

2009. június 9., kedd

musíca

hahaha!

Dizzee Rascal totálisan mentális száma!

Some people think I’m bonkers
But I just think I’m free
Man I’m just living my life
There nothing crazy about me
Some people pay for thrills
but I get mine for free
Man I’m just living my life
There nothing crazy about me



Sure dude! Whatever you say! :))

Tusfürdők

"Valaki mondja meg, milyen az élet..." blábláblá

Valaki azt mondja meg, hogy minek a szarnak kell nekem százféle tusfürdőm legyen? És ezek mellé miért muszáj mindig rendeljek egyet pluszba? MIÉRT?

2009. június 8., hétfő

!!!


A legújabb obszesszióm Zane Lowe. Nem tudom mi okból, vagyis van sejtésem, de tisztára beleestem a csávóba. Persze nem úgy, mint pölö annó Izé-be :)) De úgy, mint médiában szereplő alakba. Vagy nem is tudom, mindegy. A lényeg az, hogy 2 napja várom a ma este kilencet s aztán a többi hétköznap ugyanekkorját, hogy hallhassam, s errefel helyettesítik egész héten!!! Tottál szívás:)) Most érted... Huw Stephens van helyette. Jaigen, ez mind a BBC Radio 1 keretén belül. De nézdmá milyen szeretnivaló feje van!

2009. június 5., péntek

Hóttfáradt

Komolyan. Hóttfáradt vagyok. Nem írtam ide száz éve... de holnap fogok, vagy lehet még ma éjjel.

2009. május 18., hétfő

música

Nem hagyhattam, hogy azokkal a csufffakkal végződjön a bejegyzések sora, ezért eszembe jutott még vagy 2 jobbacska újszám!

MGMT: Time To Pretend



sö a másik ITT

Bódogtalanság



no comment

2009. május 17., vasárnap

Bódogság

Röyksopp: Happy Up Here
ettől egyszerűen nincs, hogy: ne mosolyodj el, jobb esetben ne legyél boldog! annyira éééédes. ezt túl sokat használom mostanában. ezentúl: züss

2009. május 13., szerda

musicá

Nem akarok átmenni zenekritikusba, részben, mert nem is tudnék:)) de azért itt következik most egy ütős szám, egy röhelyes nevű bandától.

Arctic Monkeys: Brainstorm.... szeretem a dob részét, mármint az egy teljesen más szintre emeli az egész számot, nagyon pörgős és nemistom milyen. klassz. "Song to run to..." (-rájátszás a későbbi Portisheadre)

Ja, megjegyzés a klippre: háttazok a csajok nagyon beletalálnak, vizuálisan kielégítő klip.

2009. május 12., kedd

Music...

Naszal... Joy Division (Stephen Morris, Peter Hook, Ian Curtis, Bernard Sumner): britt, punk-rock, post-punk, mid-70s, jóféle banda. Alap.

Ez a szám pedig az egyik legismertebb... jó, melódikus soundja van, és a címe is figyelemre méltó: Love Will Tear Us Apart - a szerelem pedig általában összehozza az embereket, nemde?

N-joy!

...s akkor egyúttal mellékelek egy másik dalt is:

2009. május 10., vasárnap

Music

Gondoltam egy kis zenés, pillanatnyi kedvencek-összefoglalót fogok előállítani, mivel nincs, amit írjak és azt nem akarom írni, hogy hogy érzem magam. No.

Egy klasszikus, Blur-Song2

Erről nagyon nincs mit meséljek... csak azt, hogy tökéletes

2009. május 9., szombat

Call me Genious

i fixed the fridge

Megőrülök

A hűtő, rendes nevén fridzsider, egyszerűen megőrít. Van neki egy hangos zúgása, ami időnként elkezdődik, majd nehezen fejeződik be. És elég sokszor kezdődik el. És nagyon hangos. Pölö ha néz az ember egy filmet normális hangerővel, szinte teljesen elfedi azt a hűtú hangja, ha beindul. Fáj a fejem és ki vagyok készülve tőle. Elmegyek itthonról...