Isteni bútor

Legalábbis annak ígérkezik, és nem csak azért mondom, mert maga a bútor, ahogy nézzük, tetszetős, kényelmes és tartós. Anyám egy hónapja meglátta élete kanapé-fotel ülőalkalmatosság készletét, s mivel valaki megvette előle, hát úgy döntött, kivárja, amíg még fabrikálnak egyet neki is. Ez volt a "Hol Eco", műbőr, krém színű, hintázós fotelekkel. A tegnap elvitték a régi kanapénkat a fotelekkel, s egy ülésmentes nagyszobának néztünk elébe, ami a közeljövőt illette. Azonban jön a telefon, hogy immáron elkészült az álom-kanapé és fotel szett, tüstént eredjünk utána, mert még aznapig lefoglalják nekünk. Odaérve, a nagy izgalomban, anyám gyorsan meggondolta magát, és a mindenkinek jobban tetsző, szövetbevonatú, bár szintén hintázósfotelű "Hol Mewa"-t vettük meg, amit hamar házhoz is szállítottak. Node! Mi történik, hölgyeim és uraim, a szállítási úton az üzlettől hazafele, nagy meglepetésünkre, teljesen váratlanul és hirtelen, azt én most elmondom: a vezető bácsi és segítsége, mindketten jókedélyű, übernyugodt tagok, meghívnak minket a Királyságterembe, hogy térjünk át egy Isten-félő, neki engedelmeskedő életmódra, mert az Isten olyan, mint egy szerető apa, és, ha a gyermekei, azaz mi, engedelmeskedünk, akkor jutalomban részesülünk, ha meg ellenkezünk, a rossz emberek poklára jutunk. Ez mind oké. De, miért? Miért kell ezt nekünk két bútorszállító egész úton mondja, szinte, mint egy betanult szöveget, jóformán megállás nélkül? Vajon az egészen a Kalendától már alig várták, hogy megvegyünk valamit, hogy ezek majd az úton elmondhassák, hogy van bocsánat? Nem kizárt. De mi nagyon "szeressük" a kanapénkat, meg a hintázó foteleket, az egyiket le is foglaltam, s átvittem az én szobámba.

Így, vagy úgy, nem vitás, a cucc isteni.