Ami időközben történt

Mivel rég nem írtam a blogomba, gondolam eljött az ideje. Nos gyakorlatilag az történt a nyártól idáig, hogy: volt soksoksok hassle minden bürökráciai szarlésággal, aztán elmentem a szép Skóciába, ahol megnéztem Peter Murphy-t, aztán elmentem Európa szívébe, Budapestre, ahol megnéztem Kasabian-t, meg Muse-t, aztán hazajöttem szép hazámba, ahol megnéztem Korn-t, meg Zdob si Zdub-ot, meg Belgát, meg mittoménmégmit, már esküszöm fejből nem tudnám felidézni az összeset, főleg abból a rövid periódusból nem, amikor kiütöttem magam a hatvanassal. És aztán ott össze vissza izgultam magam, aztánmeg elmentem Debrecenbe, vagyishogy my current location-omra, Erasmussal és még mindig itt vagyok és még itt is leszek egy jódarab idejig.

Skócia awesome volt, kisebb-nagyobb családi drámával végződött, 2 hetet tartott, Peter Murphy teljesen odabaszott, olyan zseniális az alak, és rájöttem, hogy bár elég jól megértem a különböző akcentussal beszélő angolszászajkúakat, a glasgow-i őshonos fullspeed akcentust nemcsakhogy én, de még Paul, skót sógorszeűségem sem érti.

Budapest az mindig awesome, de nem annyira, mint Skócia, csak úgy szép, biztonságosan moderáltan, de most attól volt olyan klassz, hogy volt a Muse, meg a Kasabian. S persze, ha Nocóval voltam, attól most mindenki jobban megértheti, hogy miért nem vettük észre, hogy Kasabianról sétálunk el, gondolván, hogy Jó, még nem kezdődött el a K, vehetünk vizet meg sétálhatunk egy sort, amíg színpadra lépnek. Igen, jól sejtettétek, a K-s csávó, akinek hosszú haja volt, és énis meg N is úgy szokta meg, nem vettük észre, hogy ők azok, mert pont egy olyan számot adtak elő, amelyiket egyikünk sem ismert. Nem mondom, hogy nagy K ismerők vagyunk, de élvezzük mi attól őket. Persze, jobb az a koncert, amelyiken végig tudjuk énekelni az összes számot, és egyiken sem lepődünk meg, vagy gondoljuk, hogy na, ezt otthon meg kell hallgassam, s ennél fogva elmondhatom, hogy jobb volt a Muse. N-t egész jól tutoráltam, és csak az utolsó szám érte meglepetésként, szemrehányást is kaptam, hogy nem került bele a megtanulandó számok listájába a Knights of Cydonia.

A Félsziget az, hát, elég jó volt, jó volt a zene, de nemtudommiért mégsem volt olyan jó, de egyben jobb volt, mint a többi, zeneileg, azt hiszem, vagy nem tudom. Mixed feelings. Határozatlan vagyok ezen témában.

És akkor Debrecen. Mit ad Isten, akik azt mondták, hogy az Erasmus az milyen frankó, egyáltalán nem hazudtak. Egy nagy parti, meg klassz tárgyak, meg minden szarság, sok külföldi, sok magyar, sok minden. Van egy finn meg egy brit is, amelyik tud magyarul, és egész jól, mondjuk a finn jobban, de a brit is elég jól. Az ember rájön, hogy sok különböző félefajta ember van a világon, és sokkal több félefajta és számokban kifejezve is több kisebbség van és él ezen a szép bolygón, melynek neve Föld. A szokáshoz híven hallgattam egy jónagy darab időt, hogy aztán elég kényelmesen érezzem magam ahhoz, hogy slightly túl sokat beszéljek, bár tudomásom szerint nem sokszor éltem még a túl sokat beszélés lehetőségével. Olvasok cikkeket, máris többet tanultam itt, mint otthoni egyetememen, a fantasztikus KKTP-n (igen, jól sejtitek, ez egy kód, de ti is tudjátok, hogy ez igazából melyik egyetem, és a rövidítést semmilyen abbreviációs szabályok sem korlátozzák, a nagybetűk csupán randomul kiválasztott helyettesítői az eredeti elnevezés rövidített formájának). A szobatársaim jók. A hétvégén voltám Ágónál, akit rég nem láttam, úgy rendesen, tudjátok, mint régebb, de most együtt hétvégéztünk és filmet néztünk és találkoztunk Kingával és ettem egy normálisat egy hónap után először, szóval egy nagy YAY! volt az egész Budapesti kiruccom. Ugyanakkor sokmindenki a kevésbétől a nagyonig különböző mértékben furán beszél, de hát ez normális, nem is azért mondom, mert nem normális, csakhát nem ezzel vagyok megszokva, és nem normális nekem. Szóval ismételjünk: normális, hogy másképpen beszélnek, hisz más földrajzi területen vagyok, nem normális, ahogyan beszélnek, az általam megszokotthoz képest. Azonkívül meg még nemtudommi. Look for updates on my Erasmus adventure in later posts, somewhere around here. Vagy nem.