A The Killers frontembere mióta átment szólóba elég jókat produkál, nem mintha azelőtt nem produkált volna jókat, de általában azok, akik átmennek szólóba, hát megfosztják magukat a teljes harmóniától vagy mittudomén, de persze kivétel Robbie Williams, merthát azért mégiscsak jobb, ha a Take That-et mellőzi és egyedül énekel. Nadeszóval itt nem is R.W.-ről van szó, hanem Brandon Flowers úrról, akinek a zenéje egy olyan különös érzéssel tölt el, amely hasonlít egy jól megért, idős úr nosztalgiáját hallgató ember érzéséhez, megfestve egy halvány melankóliával. De szép. Hogy egy kicsit érthetőbb legyen mindenki számára, hogy miről beszélek, elárulom, hogy nagyrészben az Only the Young címú számra építve mondtam ezeket, mert a többit nem hallgattam meg annyiszor, mint ezt, de a többi sem az a vidám, szépazélet, egyszerélünk, hát éljünk nagyon típusú szám. Szóval szerintem érdekes, hogy olyan fiatal ez a csávó és olyant zenél szinte-harmincévesen, mintha hatvan lenne. Vagy na, lehet, hogy csak nekem furcsa. De nem az a jaj, olyan szomorú vagyok, s az élet milyen deprimáló, hanem inkább egy jaj, egy kicsit elfogott a nosztalgia és ettől melankólikus lettem, de olyan szép az élet, és olyan remek volt fiatalnak lenni, viszont üregnek lenni sem kutya. Nem tudom igazából miről szól a szám, mert kb. csak a refrén szövegére tudtam még egyelőre figyelni, de a refrén és a dallam együtt, na szóval együtt ez a kettő nekem ezt mondja. Mellékelem a videót, ami csöppet egocentrikus, de hát mit tudjunk csinálni, ha a díva ezt akarta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése