Valakinek a kikiveljárja.

(x és y járási viszonyáról tárgyalva:)

Timi (12/22/2009 11:51:15 PM): nem vagyok otthon én ezekben a témákban
Imo (12/22/2009 11:51:28 PM): nem, hát én igen. nem lehet ezt elfelejteni
Timi (12/22/2009 11:51:44 PM): gondolom sokat hallod
Imo (12/22/2009 11:52:09 PM): annyira nem, csak... nem nagyon sok mindenkinek kell megjegyezzem a kikiveljárját

Most akkor ezt definiálom és kopirájtolom.

(vkinek a) ©kikiveljárja: birtokos főnév, kifejezi egy személy megjegyzéseinek azon összeségét, amelyek arról szólnak, hogy ki kivel jár, valamint a saját párjának létezését és kilétét, úgymond a saját "kiveljárját"

just GO*!

(if you're wondering, if i want you to, I WANT YOU TO!)

Nas, én nem nagyon szeretem a Weezert, mert úgy elcsépelődtek a Shrek soundtrack-kel, meg minden, de most van egy számuk, ami kivételesen nem rossz, és na, itt van, hogy lássa ország-világ-világegyetem, hogy csináltak ezek is valami nekem tetszőt. (Nem mintha ez olyan nagy csoda lenne, amúgy, de tőlük az.)

*ez eredetiben girl, de én go-nak akarom hallani... nem esik nehezemre

P.S.: szól ez azoknak, akik nem tudják, hogy tudom, hogy nem go

Szilveszteri mulatságok!

Hiszed te!


Paripa-pénisz.


Over and Out...

Pár szó egy adott téma túlbeszéléséről:

ne tedd!

Potozky, a lengyelnevű székelymagyar

A tegnap, vagyishogy október 26-án, a 2009. évünkben, Potozky Latzynak felolvasása volt a Bretter-kör keretén belül, aminek egyben az elnöke is. Jelen volt Bréda, Szilágyi István s a vitaindító, Balázs Imre József.

P.L. felolvasott két novellát, amik nem voltak rosszak egyáltalán, szerintem, de a vélemények nagyon megoszlottak. És, hogy valójában mennyire is, azt a következő illusztratív példával fogom lefesteni: "Potozky próza, mint filmnovella" s ezt a tiszteletreméltó Balázs Imre József Tarantinosnak, míg egy "olvasó" leányka pedig Sharon naplójásnak könyvelte el. Nos, hogy-hogynem került bele a képbe a féleszű fogszabályzós tinilány naplószerű életábrázolás témájú rajzfilmje a képbe, azt a mai napig nem tudom megfejteni (bár igaz még csak fél napig gondolkodhattam a dolgon).

Én nem akarom részletesebben akár konstruktív akár destruktív kritika alá helyezni sem magát az eseményt, sem a műveket, de élnék a lehetőséggel, hogy felvezessek néhányat a Franszoá Bréda véleményei, mondásai közül. És most következzék:

"Potozky annyira másfajta prózát csinál, hogy egyből látszik, hogy nem egy sznob!"

"Annyira megfogtak a Laci novellái, hogy nem tudtam letenni őket, muszáj volt elolvassam."

"Potozky prózája egy autó, egy Ford, megy. Nem egy Jaguár, amiről nem lehet eldönteni, hogy autó vagy egy mechanikai csoda." (Látom én azt is, hogy ő ezt, hogy gondolta bóknak, de el tudom képzelni, hogy kevésbé hízelgőnek is fel lehet fogni)

"Nem volt desszert, mert nem a desszert a lényeg, hanem a fizetés."

"Lévén nagyon fiatal ez a hímnemű lény, ahhoz, hogy egy jó csattanót megírjál, kell egy kicsi megértségi vastagság is..." (Megértségi vastagság, aszsongya... valaki nálam kultabb mondja már meg, hogy ez hülyén hangzik vagy hülyén hangzom én?)

"Szerintem az író fizet, ne hülyéskedjünk!"

House is in da house!

Életem sorozatista szerelme a "House M.D."

Hail to the Thief

Az a hihetetlen ebben a sorozatban, hogy egyszerűen nincs, ahogy csalódj. Ott van, nesze, más sorozat: szezonfináléban nagy feszültség, s kérdőjelek a levegőben, s következő évadnyitón bumm, egykettőre megoldódik minden, feloldódik a feszültség s blabla, nagy csalódás az egész, várunk hónapokat és aztán pofára esünk.

De a House. Az nem ilyen. Nagy durranás az egész sorozat, mert haláli jó, és a készítők nem hagyhatták cserben a rajongókat, és igazán dolgoztak azért, hogy üsse ez a rész is a többi nívóját.

Az évadnyitó egy dupla-rész volt, címe "Broken", s meg kell, hogy mondjam, remek ötlet volt egyből egy két porciós adaggal kezdeni, hisz túl sokat éheztettek, ahhoz, hogy elégedetten távozhassunk egy normál rész után.

A helyszín ezúttal a megszokott Princeton-Plainsboro Teaching Hospital kapuinál jóval odébb a Mayfield Psychiatric Ward. Izgalmas karakterekkel indul a rész, a bekattant delikvensek felsorakoztatása mindigis feszegette a jó közönség érdeklődését (mindenki emlékszik Jack Nicholson One Flew Over the Cuckoo's Nest-jére, vagy, ha nem, akkor ajánlom figyelembe). House a régi, végzi a szokásos rutinját, bolondítja az otthon ülő lányokat (igen, engem...), de elfogadja, hogy valami nem százas az emeleten (mintha csak mamám mondta volna).

A dilifeszt főhadiszállásból azonban nem lesz olyan könnyű kisétálni, mint ahogy azt elsőre gondolta... hi-hi.

Ő House. És mindigis az marad.

Bazeg

úúúúúúúúúúúúgy utálok takarítani. nem is tudom elmondani, mennyire. főleg porszívózni. mindig ottmaradnak azok a kicsi fehér izék, amik nem is tudod, hogy mik, de nem akarnak felszívódni, mint a rendhagyó porok. és az olyan idegesíííííítő. és akkor meg pláne akkor, mikor egy nagy balfasz porszívód van, aminek a kábelével nincs nagyon, mit kezdj, meg mikor a porszívó általad kiválasztott feje nem fér be az egyes kiporszívózandó résekbe, de a faszom fogja kicserélni a fejet, érted?

na. most az én szobám következik. fuj. és ez most azt jelenti, hogy fájjde fel kell szedjek mindent, aminek a földön van a helye, onnan, hogy fel tudjam szíívni a port. jaaa. na. akkor jó, illetve, hogy dehogyis, mert olyan szar, el sem tudom mondani.

valaki a blokkban ejsze fokhagymát süt.

s a tegnap zsolt mondott egy jó viccet: két favágó jön ki az erdőből, az egyik futva, a másik medve.

:))

jó porszívást, imooo

Ma egy különleges nap, hosszú ideig vissza nem térő alkalom!

09.09.'09

Isteni bútor

Legalábbis annak ígérkezik, és nem csak azért mondom, mert maga a bútor, ahogy nézzük, tetszetős, kényelmes és tartós. Anyám egy hónapja meglátta élete kanapé-fotel ülőalkalmatosság készletét, s mivel valaki megvette előle, hát úgy döntött, kivárja, amíg még fabrikálnak egyet neki is. Ez volt a "Hol Eco", műbőr, krém színű, hintázós fotelekkel. A tegnap elvitték a régi kanapénkat a fotelekkel, s egy ülésmentes nagyszobának néztünk elébe, ami a közeljövőt illette. Azonban jön a telefon, hogy immáron elkészült az álom-kanapé és fotel szett, tüstént eredjünk utána, mert még aznapig lefoglalják nekünk. Odaérve, a nagy izgalomban, anyám gyorsan meggondolta magát, és a mindenkinek jobban tetsző, szövetbevonatú, bár szintén hintázósfotelű "Hol Mewa"-t vettük meg, amit hamar házhoz is szállítottak. Node! Mi történik, hölgyeim és uraim, a szállítási úton az üzlettől hazafele, nagy meglepetésünkre, teljesen váratlanul és hirtelen, azt én most elmondom: a vezető bácsi és segítsége, mindketten jókedélyű, übernyugodt tagok, meghívnak minket a Királyságterembe, hogy térjünk át egy Isten-félő, neki engedelmeskedő életmódra, mert az Isten olyan, mint egy szerető apa, és, ha a gyermekei, azaz mi, engedelmeskedünk, akkor jutalomban részesülünk, ha meg ellenkezünk, a rossz emberek poklára jutunk. Ez mind oké. De, miért? Miért kell ezt nekünk két bútorszállító egész úton mondja, szinte, mint egy betanult szöveget, jóformán megállás nélkül? Vajon az egészen a Kalendától már alig várták, hogy megvegyünk valamit, hogy ezek majd az úton elmondhassák, hogy van bocsánat? Nem kizárt. De mi nagyon "szeressük" a kanapénkat, meg a hintázó foteleket, az egyiket le is foglaltam, s átvittem az én szobámba.

Így, vagy úgy, nem vitás, a cucc isteni.

Éddiiiiiii!!!!!!!

Jakabbenkenándikának a Flickr cuccáról építettem be, mert annyira csiga ezaz édes:P

ez s még mások ITTENĂ